2012. január 9., hétfő

Festékszag van!

Nagyiék jóformán hozzánk sem értek, mikor felkiáltottak. Megint mit festettetek? Megőrülök, megőrülök-kommentálta Nagypapi.

Mit hoztatok, mit hoztatok? Kiabáltam én is, és eljártam az indián(medve)táncom, mert nagyapó kezében egy átlátszó zsák és benne 250 liternyi szilikon golyó gurulgatott. Megérkezett a karácsonyi ajándékom!!!!!!!!!! Hurrá! Hurrá!
Az úgy történt, hogy még december elején utaztunk a fővárosba. Nekünk sajnos, nincs autónk és jó darabig még nem is lesz...........Ezért ha menni kell, akkor megkérjük a Papát, és összekapcsolva mindent útra kelünk. Itthon elkészítettem a listát, szépen sorba szedtem, merre van teendőnk. ÉdesPárom, annyit kérdezett induláskor: Tudod hova kell menni, minden nálad van? Igen, igen, bólogattam.

Aznap óriási vihar volt, (előző nap beharangozták, de én azt  gondoltam úgysem lesz igazuk, olyan sokat tévedtek már) Most nem, nagyon is cudar idő volt, mi a gyerekkel maradtunk Nagyiék lakásában, ugrott a nézelődős ,ráérős vásárolgatás, de  a többiek intézték a dolgaikat. Kora délután indultunk haza. Útközben egy boltba betértem, aztán még egybe és már csak a szilikongolyók hiányoztak. A cím mondanom se kell otthon maradt...........Nagyjából emlékeztem a címre, apósom pesti lévén a lovak közé csapott.  Én gyors telefonálásba kezdtem, és kiderült ellentétes irányba haladtunk, 194-re emlékeztem, de a cím 64.........6 x hívtam vissza az ügyintézőt, mer hol a gyermekem ordibált, hol  a párom hangoskodott, én hátul ültem, ők elől, ketten is mondják nekem hogy hova menjünk?, páros oldal?, mi után van hol kanyarodjunk?, az ügyintéző is próbált segíteni, végül megérkeztünk. Nagyi jött velem, még se menjek egyedül. Számla, fizetés, és mutatják hogy az ott az az embernyi zsák ,NA AZ  a miénk!!!!! Nagyi elsápadt, ezt hova tesszük? Szalajt, menjek apósért nézze meg, mi legyen. Nagypapa , Ő ugyan ki nem száll a kocsiból, hozzuk már és menjünk majd felteszi a tetőcsomagtartóra, ő összepakol hátul és el fog férni.
Nem tudom láttatok-e már ilyet, lehelet vékony nylonzsák, akkora mint egy normál ember, milliónyi apró golyócska és ha egy picit hozzá érsz, repülnek, mozognak.
Én rohanok vissza, nagyi rázza a fejét , nem fér el, higgy nekem, nem fér el , a tetőre pedig nem tehető, mert kiszakadhat. Addig addig hezitáltunk, míg a pénztáros hölgy megsajnált minket, kerített egy kollégát és kérte segítsen nekünk. Nagyon kedves, segítőkész emberke jött velünk az autóhoz. Meglátta hogy az egész nagycsalád,kisgyerek, teli cekkerek az autóban, visszafojtott mosollyal felajánlotta hogy vigyük el máskor, ez már a miénk, csak hozzuk a számlát.
Miután hazaértünk ÉdesPárom lila fejjel kijelentette. Legközelebb Te nem mész sehova, de ha mész akkor csak 1 helyre, felejtsd el a listáidat, nincs vásárlás, ha kell valami oldd meg, vagy mondj le róla....... /Mérhetetlen harag és düh keringett benne. /Nem is értem miért........
Ez a máskor 2 héttel később lett volna, de az autó lebetegedett, az alkatrész csütörtökön érkezett,  a nagyker szerdán bezárt, és csak január 3-án nyitott ki. Ezért az én ajándékom is csak most jutott el hozzám. A huzat már készen volt, csak a töltelék hiányzott, és végre itt van. Folyt. köv......

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése