2012. február 21., kedd

Felgyógyulva

Minket is elkapott az influenza járvány, minden szuper hozamával együtt. Ma már nagyon is jól voltunk, kicsi kalózom kora délután sársütikkel lepett meg, miközben én a madarak által termelt szotyola héj hegyet sepregettem. Szerencsére a spájzolós, felhalmozós mániámnak a mínuszok és a betegségünk idején is zavartalanul működhetett  a madáretetőnk feltöltése. Az olvadás következtében pedig láthatóvá  vált az eleség természetes csomagolása, amit most maradéktalanul eltüntettem.
Szebbnél szebb kismadarak látogatnak meg minket, de fotózni őket az utóbbi években lehetetlen. 

Adott egy simulós, dorombolós szoba cica, aki mindenben a játékot látja. A nappali szoba ablaka előtt van egy íves növénytámaszunk, aminek a közepéről lóg le a madáretető. Az ablak előtt egy kényelmes fotel, ennek a tetején heverészik, 'madarászik' a macska.............Énekel nekik!Ki látott már éneklő cicát? nagyon vicces, résnyire nyitja a száját, remegteti, majd félig halkan lalázik, trillázik. Majd egy váratlan pillanatban az ablaknak ugrik. DURR! A madarak elrepülnek, a macska a függönyön lóg , mi pedig félve nézzük, egészben van még az ablaküveg? Pár dekát magára szedett a hosszú hónapok alatt szobacica, sutacica, hunorcica........

Második ok, a kisfiam, aki minden állatot szeret, de legjobban a cicát. Ahol  a cica van, Őt is megleljük a közelében. Babaként sikított, ha nagyon örült  a macskának és a madárkáknak is, mikor már mozgékonyabb volt, csapkodta az ablakot hangos sikolyokkal.körítve. Mostanra inkább kiabál és kopogtat az ablakon:  

Hahó, hahó kismadajak, itt vagyok, itt vagyok és a mijci is és én is.

A kis szárnyasok már az üdvözlés elején tova szállnak.........Nem is értem, mi okuk van rá?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése