2012. október 29., hétfő

Micsoda véletlenek!! -vagy mégsem?

Október 30-án, vagyis holnap  lejár a jogosítványom. Már jó előre kértem időpontot az okmányirodától, felírtam a naptárba, vonat indulással együtt. Igyekeztem alapos lenni, de nem eléggé.
10 évvel ezelőtt, elsétáltam a körzetihez, elolvastatta a táblát, fizettem, pecsét és készen is voltunk. CSAK hogy változott a világ, és én is............
Kora délutáni volt az időpont, és Hunor reggel kitalálta Ő mákospatkó nélkül(ami eredetileg pozsonyi kifli) nem hajlandó vonatozni. 
Őrült hóesésben bicajra pattantunk, és tekertem a pékség felé. Mindent, de mindent felvásároltak a helyiek, 4 db  sajtos rudacska kivételével, azt hihették pár szem hópihétől járhatatlanok lesznek az utak.
Hazafelé találkoztunk a barátnőmékkel. Elmondtam hová készülünk mi délután, - Vonatajjal jövünk, megyünk - zengte be gyermekem. Bicajt is viszünk, hogy hamar odaérjünk az okmányirodához, és ne kelljen cipelnem a gyerekem nyugtattam meg a barátnőm, mert láttam a felhőket az arcán.

-Az nagyon jó lesz, - mondta Ő - mert az okmányiroda a vonattól még legalább 3 km!!!
Dehogy, a rendőrség mögött van láttam a táblát - kontrázom én.
Ott volt, csak a táblát régóta nem vették le. Dokinál voltál? - jött az újabb kérdés.
Nem mondod komolyan, hogy elindulsz orvosi igazolás nélkül, és még nem is tudod hova kell menni. 

Elkezdett kacagni rajtam, a helyzeten. Ekkor az orvosi rendelő elé értünk.

 Csengess be az ügyeleten, kérdezd meg kinek van igaza. 

Megtettem, és itt is kinevettek, mit gondoltam az okmányirodában lesz orvosi vizsgálat??? 

IGEN, ÉN AZT GONDOLTAM, de csendben maradtam. Időpont kérésnél megkérdeztem, mit vigyek magammal? - A papírjait - jött a rövid tömör válasz. Ki gondolná ebből, menj el dokihoz és majd Ő is ad egy fecnit neked, az irataid mellé...............
Pont ma, pont ekkor a mi háziorvosunk rendelt!! (Milyen szerencse!!!)Hazajöttünk ellátmányért: kisautók, mesekönyv, buláta és tea, hogy a gyermek bírja a gyűrődést, pénztárca és SEMMI MÁS!!! Hosszas várakozás után bejutottunk a dokihoz, elmondtam miért jöttem , ki vagyok, hogy érzem magam, végül kérte az irataimat.

Jajj, hát azok nincsenek nálam, nem gondoltam hogy szükség lehet rá!!



Mozgalmas napunk volt, kevés eredménnyel, mert én alapos és körültekintő voltam..........

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése